2014. július 18.

Como estas? Bien.. y usted lindo?


Jó mióta beköltöztél... mert magam mellett tudhatlak. Lefeküdtél már rég, de én csak a fotelemen ültem a nappaliban. És álmodoztam rólad. Igaz csak egy emelettel vagy felettem, de én nem merném mind azt megtenni amit elképzelek... amúgy is megszoktam. 
Kiábrándított ismét a viselkedésem, ezért úgy határoztam fel megyek én is. Csöndben jöttem be a szobába nehogy felébresszelek. Épp rá akartam mászni az ágyra hassal, hogy aztán halkan betakarózzak, de megmozdultál, és tudtam hogy el sem aludtál. 
Már mindegy volt, belezuhantam az ágyba, fejjel a párnának. Nem mertem levegőt venni, nehogy ezzel is bántsalak. Főleg mikor hozzám érsz... 
Átölelted a karom, és hozzá támasztottad a fejed, úgy próbáltál aludni, mint egy plüssel. Már fáradt voltál, és én is. Tudom hogy én vagyok az álmatlanságod oka. Azt szerettem volna hogy kipihent legyél. Tudtam hogy vártál arra mint én, hogy végre együtt aludjunk el. Neked háttal fordultam, nem akartam hogy velem foglalkozz. Nekem csak az számít hogy ne legyél fáradt.
Te hátulról átöleltél, és oldalról a hátamnak nyomtad a fejed. Ez volt az utolsó emlékem. elaludtam

-másnap-

Arra keltem hogy a fotelben alszom... most vagy alva jártam, vagy álmodtam azt hogy elmentem aludni hozzád, vagy kiraktál.. nem kaptam meg soha a választ. Még mindig csak a szürke swages maci nadrágba voltam. Álmosan felkeltem, fájt a hátam. Kimentem a konyhába, belenéztem a tükörbe, megráztam a fejem, és már be is van lőve a hajam. Majd elkészítettem neked egy kakaót, mellé a kis tányérba meg kekszet. Mármint oreot, mert azzal mindig 10 dobozzal fel van szerelve a házam, nehogy elfogyjon. De miattad vettem még 10-et, hogy neked is legyen. Bevittem a kis tálcát, de most nem keltél fel.
Pár percig néztem az alvó arcod. Aranyos az is, de rájöttem hogy szebb ha nyitva van a szemed. Mert akkor mindig engem nézel. A mutató és a középső ujjammal elkezdtem simogatni az arcod. Álmosan kinyitottad a szemed. Az ajkaim a tieidhez érintettem, és ott tartottam, míg melléd feküdtem. Nem volt semmi, csak össze ért a szájunk. Mikor óvatosan felmásztam az ágyra, csak néztük egymást.
Tudom hogy többre vágysz egy szimpla fél puszinál. Megragadtad a vállam, és magad fölé húztál, olyan közel, hogy épphogy nem ért össze az orrunk. Azt hittem meg fogsz csókolni, de nem. Csak ráleheltél a számra. Mikor közelebb vagyok hozzád, a szíved gyorsabban dobog, és kapkodva veszed a levegőt. Úgyhogy aprókat szuszogtál ajkaimra minden másodpercben. Vártál, és nem tudtad eldönteni melyik szemembe nézz. Mintha abban reménykednél megcsókollak.
Becsuktam a szemem, nyeltem egyet. Majd elragadtak az érzelmek. Imádtam mikor lassan, és hosszasan csókolhattalak. Szerettem mikor feletted vagyok, csak elhagyod magad, nem mozdítod semmidet, nem mondasz semmit, nem teszel semmit, csak aprókat lihegsz a számra, miközben megcsókollak. Szerinted bénítóan hatok. Én szerettem ezt a tulajdonságom, mert örülök ha jól érzed magad a karjaimban. Ilyenkor én simogatom a vállaid, és csókolom az ajkaid, de csak én, mert te még azt se tudod megmozdítani. Nekem ez öröm ha nem csinálsz semmit, csak hagyod hogy élvezd, és ezt látom is rajtad. Mégis bele markoltál a matracba, és felfelé fordítottad a fejed.
A nyakadra egy lágy, pihe könnyű, alig érezhető puszit leheltem. Nem akartalak bántani. Hogy fájjon. Kíváncsi voltam mit reagálsz. Kinyitottam a szemem, hogy megnézzem az arcod. harapdáltad az ajkaid. Nem akartam azt se hogy magadat bántsd. Hátra simítottam a hajad, hogy ne lógjon a szemedbe. Abba hagytál mindent, már a matracot se szorítottad. Újra puszikat leheltem a nyakadra, de mindegyik után vártam.. mint mikor a művész megnézi már majdnem kész alkotását, hogy hova hiányzik még egy ecset vonás, és kiegészíti az üres helyeket. Majd ráhelyeztem az ajkaim a nyakadra, hogy csak hozzá érjenek, és a kezemmel végig simítottam a derekad oldalát. Megfeszült a hasad. Beraktam a jobb kezem a nyakad, a bal kezem a derekad alá. Majd így felemeltelek, és kivittelek a nappaliba. A tested átlósan futott végig az enyémen, szorosan magamhoz szorítottalak nehogy le ess, de ne is fájjon. Most te kezdted puszilgatni a nyakam. Rá helyeztelek a kanapéra, a derekad két oldalán térdeltem. Néztük egymást, és te egyszer csak a hasamhoz nyúltál, és elkezdted simogatni. Én óvatosan vissza tettem a kezeid a derekad mellé, és megráztam a fejem, ezzel nemet intve. Felhúztam a pólód, hogy a hasad kilátsszon, és elkezdtem csikizni picit, de abba hagytam, mert nem akarlak bántani. Gyorsan adtam egy puszit a szádra, majd a hasadra. Láttam hogy tetszik, mert felhajtottad megint a fejed. Ezért a hasaddal is az lett mint az előbb a nyakaddal. Néha megfeszültél, mert téged is kínoztak a pillangók. Megcsókoltam a köldököd alatt, a köldököd, és a fölött, a bordáid alatt, majd a szád, így sorban. Te kezdted a lábaddal felnyomni magad a fotelen, és a fejed még feljebb hajtottad
- Na na na...
Mondtam, és óvatosan rád ültem, mert eddig térdeltem. Elkezdtem simogatni a hasad, míg te megint gyűrted a kanapét a markoddal, majd oldalra fordítottad a fejed, és ott szuszogtál tovább. Előre dőltem, megint rád feküdtem, és az oldalra hajtott arcod fent lévő részét elkezdtem csókolgatni. Te az arcodba lógó tincseket csavargattad.
Felálltam a fotelról és lágyan megpaskoltam a combod, hogy ébredj fel, de te úgy maradtál.. Még mindig hat a bénításom.. én behoztam neked a reggeli italt amit előbb csináltam, a keksszel, majd a fejed búbjára nyomtam egy utolsó csókot.
- Imádlak - mondtam végül, és egyedül hagytalak a nappaliban a kakaó társaságával

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése