Don't

Hosszú másodpercek kellettek hogy kisírjam magam, hosszú percek hogy összeszedjem magam, hosszú órák hogy felfogjam, hosszú napok hogy rájöjjek hogy hiányzik, és hosszú hetek hogy bebizonyosodjon hogy tényleg szeretem. Ajj... rengeteg helyen voltam ma, rengeteg mindent csináltam, rengeteg mindent láttam, rengeteg emberrel találkoztam, mégis csak egy dolog volt a fejembe. Azóta többen is visszajelezték felém ezt az egy gondolatot. Ennyi ember nem hazudhat! Muszáj vele beszélnem, újra egy hét kimaradt. Bejelentkezés,  Zene on

Facebook, online. Ádám is typeing...

Ádám: Kata!

Nincs válasz. Nincs is fönt. Oh... akkor nem várok, megírom neki! Elég ideges lettem, ahogy magamban kezdtem fogalmazni mit is akarok írni.

Ádám: ezt igazán nem kellett volna! köszönöm szépen! -.- mondták a többiek mit csináltál hát gratulálok! -.- mostmár hiszek nekik! Hagyjál! Semmi kedvem veled beszélni! Maradj magadnak, meg Ricsinek! Ő biztos "jobban szeret"

Elég nehéz volt ezt írni annak akit annyira szeretek, a legjobban. Ahh... visszaolvastam. Durva volt, azon reménykedtem hogy nem bántom-e meg. Féltem. Elegem volt! Lefeküdtem aludni 7-kor. Sírtam. És mérges voltam magamra.
Hogy lehetek ilyen? Megcsal, írok neki egy lecsesző szöveget, és még én félek hogy nem bántom-e meg? Túlságosan félek, és rosszul érzem akkor magam ha megbántok mást, vagy ha az illető szomorú. Sírok rengeteg mindenki miatt. Akik fontosak. És jelenleg Kata fontos!

Nem megy ez így! Le kell mondanom a munkám. Nincs időm a sulira, se a problémáimra, se rá. Oh, hogy mindig vele foglalkozok! El kell felejteni. Ennyi, talált mást. El fogadom. Mondom magam miatt egyáltalán nem, mások miatt nagyon szomorú vagyok. Áh...
*elaludtam*
Hajnali kettőkor ébredtem. Kialudtam magam, a lelkemnek rengeteg, a testemnek nem kell több pihenés. Képtelen voltam elaludni. A zenét visszakapcsoltam. Kigördült az első könnycseppem mikor a
"For that someone I love come back for me"
részhez ért a zene.
És halkan eldöntöttem hogy le kell mondani a munkám. Felhívtam a modell ügynökséget. Az ügynököm volt a legjobb barátom is.
- Haló?
- Szia! Felbontom a szerződést az ügynökségnél!
- Mi?
- Jól hallod ki lépek! Nincs késő? Bocsi hajnali 2 van.
- Te akármikor felhívhatsz! Ilyenkor is.. kilépsz? Ne, kérlek ne! Könyörgöm!
- De! Muszály!
- De miért? Ne! Ne! Szeretünk ne menj!
- Én is titeket! De muszály...

Mind a ketten elsírtuk magunkat a telefonban, nem tettük le csak szótlanul zokogtunk hogy itt a vége. Meg kellett tennem. Nem volt időm, de nem csak ezt hagytam abba. Hanem az érzéseimet is Kata iránt.

why?

Boldogan tértem haza, alig bírtam este elaludni. Teljesen a természetes bája hatása alatt álltam. Egész este csak azon gondolkoztam hogy mit beszéltünk, mit mondott, és ahányszor megismételte a fejemben, annyiszor jól esett, és mosolyognom kellet, aztán persze rájöttem hogy teljesen hülye vagyok, és átfordultam a másik oldalamra, és elaludtam.

Egyedül feküdtem le, egyedül keltem fel. Akármennyire is keveset voltunk egymással, egy hétig boldog voltam tőle, és annyi kedvességet kaptam, amennyi elég is volt ilyen hosszú időre nélküle. Kezdett hiányozni, 7 nap után. Kezdett hiányozni valaki az életemből, akit átölelve feküdhetek le. Azt hiszem megtaláltam...

Ádám: Szia!

Üzentem neki reggel, mert első dolgom volt megnézni a telefonom, 1 hete találkoztunk már, gondoltam kell legyen valami. semmi értesítés tőle, csak egy csajtól: "szeretleek! <3 küldesz képet?" pfujj! Töröltem. Későn jött meg a válasz:

Kata: szia!

Ádám: van egy kis időd? Mondjuk elmehetnénk szombaton korcsolyázni!

Kata: Bocsi, de nem!

Ádám: Miért?

Lelépett. Nem találtam meg sehol. Egy barátnőjétől kérdeztem meg mi van vele, Krisztától. Nem értettem, kicsit féltem hogy van-e valami baja velem, utál, vagy a korcsolyával van baja? Fogalmam nem volt.

Ádám: Szia! Segítesz valamiben?

Kriszta: mond!

Ádám: mi a baja Katának velem? Miért nem érem el sehol?

Kriszta: hagyd!

Ádám: miért? Mit csináltam? Mi történik, mond el!

Kriszta: nem akarod tudni

Ádám: kérlek....
Kriszta: Az, hogy a Ricsivel kavar, az!

Ádám: mi? O.o

Kriszta: -.- felfogtad? Nem kellesz már neki! Hagyd békén, neki már más tetszik, fogadd el!

Ádám: mi van? :o

Kriszta: Istenem -.-

Erre az egyre nem számítottam. Le is dobtam a telefont a padlóra, nem akartam hinni az egésznek. Kata? Miért? Mit tettem? Miért érdemlem ezt? Miért jobb a Ricsi? Ajj hagyjanak már ezek a gondolatok! Szeretnék vissza aludni, mert remélem álom volt ez az egész, ahogy számomra is a lány. Szeretnék fölébredni a tegnapi estébe, hogy még ráírhassak, és kikönyörögjem belőle a választ hogy már nem szeret. Hogy tőle halljam, ne a barátnőjétől! Sokkal jobban esne! És elmennék a házáig este csakhogy megölelhessem, és elmondjam neki hogy szeretem, és ne tegye ezt velem! bárcsak ne lenne igaz...

Könnycseppekkel az arcomon ébredtem. egyszerűen nem tudtam elképzelni hogy miért? Elkezdtem öltözködni de lusta, és túl szomorú voltam hogy folytassam. Így csak leültem a kanapémra, kicsit gondolkozni. Biztos nagy oka lehetett, ha megcsalt. Mi történt?