Álmaim lánya

Don't

Hosszú másodpercek kellettek hogy kisírjam magam, hosszú percek hogy összeszedjem magam, hosszú órák hogy felfogjam, hosszú napok hogy rájöjjek hogy hiányzik, és hosszú hetek hogy bebizonyosodjon hogy tényleg szeretem. Ajj... rengeteg helyen voltam ma, rengeteg mindent csináltam, rengeteg mindent láttam, rengeteg emberrel találkoztam, mégis csak egy dolog volt a fejembe. Azóta többen is visszajelezték felém ezt az egy gondolatot. Ennyi ember nem hazudhat! Muszáj vele beszélnem, újra egy hét kimaradt. Bejelentkezés,  Zene on

Facebook, online. Ádám is typeing...

Ádám: Kata!

Nincs válasz. Nincs is fönt. Oh... akkor nem várok, megírom neki! Elég ideges lettem, ahogy magamban kezdtem fogalmazni mit is akarok írni.

Ádám: ezt igazán nem kellett volna! köszönöm szépen! -.- mondták a többiek mit csináltál hát gratulálok! -.- mostmár hiszek nekik! Hagyjál! Semmi kedvem veled beszélni! Maradj magadnak, meg Ricsinek! Ő biztos "jobban szeret"

Elég nehéz volt ezt írni annak akit annyira szeretek, a legjobban. Ahh... visszaolvastam. Durva volt, azon reménykedtem hogy nem bántom-e meg. Féltem. Elegem volt! Lefeküdtem aludni 7-kor. Sírtam. És mérges voltam magamra.
Hogy lehetek ilyen? Megcsal, írok neki egy lecsesző szöveget, és még én félek hogy nem bántom-e meg? Túlságosan félek, és rosszul érzem akkor magam ha megbántok mást, vagy ha az illető szomorú. Sírok rengeteg mindenki miatt. Akik fontosak. És jelenleg Kata fontos!

Nem megy ez így! Le kell mondanom a munkám. Nincs időm a sulira, se a problémáimra, se rá. Oh, hogy mindig vele foglalkozok! El kell felejteni. Ennyi, talált mást. El fogadom. Mondom magam miatt egyáltalán nem, mások miatt nagyon szomorú vagyok. Áh...
*elaludtam*
Hajnali kettőkor ébredtem. Kialudtam magam, a lelkemnek rengeteg, a testemnek nem kell több pihenés. Képtelen voltam elaludni. A zenét visszakapcsoltam. Kigördült az első könnycseppem mikor a
"For that someone I love come back for me"
részhez ért a zene.
És halkan eldöntöttem hogy le kell mondani a munkám. Felhívtam a modell ügynökséget. Az ügynököm volt a legjobb barátom is.
- Haló?
- Szia! Felbontom a szerződést az ügynökségnél!
- Mi?
- Jól hallod ki lépek! Nincs késő? Bocsi hajnali 2 van.
- Te akármikor felhívhatsz! Ilyenkor is.. kilépsz? Ne, kérlek ne! Könyörgöm!
- De! Muszály!
- De miért? Ne! Ne! Szeretünk ne menj!
- Én is titeket! De muszály...

Mind a ketten elsírtuk magunkat a telefonban, nem tettük le csak szótlanul zokogtunk hogy itt a vége. Meg kellett tennem. Nem volt időm, de nem csak ezt hagytam abba. Hanem az érzéseimet is Kata iránt.