You
Kipihentem a szomorúságot, már nem érzek senki iránt semmit. Hiába keseregni ezen az értelmetlen kapcsolaton. Gyorsan túllépek mindenen, főleg ha ennyire megsértenek, az kiirtja belőlem a szeretetet. Aznap bementem egy ismerős, közeli gimibe, teli emlékekkel, amik bántják kettőnk szívét. Bementem az igazgatóiba, levettem a sapkám.
- Jónapot!
- Jónapot! - köszönt vissza az igazgató nő.
- Egy hónapja jelentkeztem ebbe a gimnáziumba. Berecz Ádám vagyok.
- Aha - várta a folytatást
- Most adódott egy probléma, úgyhogy visszavenném a jelentkezési lapom.
- Már bejelentettük. Bejutott!
- Tudom. De meggondoltam magam.
- Egy iskola nem játék! A legjobb tanulónk lehetett volna! Példás felvételi!
- Értem én, de nem húzná ki a nevem a névsorból?
- Hát... jó! De sokra vitte volna itt. Akkor jövőre nem itt kezdi az évet!
- Nem!
- Siessen, a jobb gimnáziumokba már felvették a magához hasonló diákokat! - bólintottam.
- Értem, köszönöm! Viszlát!
- Viszlát!
Ki akartam menni az épületből, de néhány lány tátott szájjal nézett rám, kicsit csodálkozva. Majd odajöttek, vigyorogva.
- Szia! Te is ide jársz? - *nagy vigyor* xd
- Nem!
- És akkor mit keresel itt? Szerintem a sors hozott ide hozzám!
- Nem, a sors engem valahogy a ráncos igazgatónőhöz hozott nem hozzád! Szia!
- Hé! Mi a neved? Ne menj el!
Nem válaszoltam. Elhagytam a Teleki Blanka gimnáziumot, és visszamentem a Tisza István térre. Nehéz volt megtenni. tudom, ez lett volna a meglepetés Katának ha oda felveszik. Együtt járhattunk volna oda. Mindegy.
Felhívtam az egyik barátnőmet hozzám. Jót beszélgettünk, amíg át nem terelődött Katára a beszélgetés. Megértő volt.
- Megcsalt!
- Értem! Most elég csalódott lehetsz...
- Nem.
- Miért nem?
- Értelmetlen lenne. - belenéztem a szemébe.
- Ezek után, amit te adtál neki, és így átvert, nem is érzed magad rosszul?
- Nem.
- Nagyon jószívű vagy Ádám! És szeretet teljes! És...
Nem bírtam tovább. Megcsókoltam. Hagyta. Ahogy ültünk az ágyon, hátra döntöttem, és ráfeküdtem. Összefonta ujjait az enyémekkel. Sokáig maradtunk ebbe a pózba. És újra szerelmes lettem.
- Jónapot!
- Jónapot! - köszönt vissza az igazgató nő.
- Egy hónapja jelentkeztem ebbe a gimnáziumba. Berecz Ádám vagyok.
- Aha - várta a folytatást
- Most adódott egy probléma, úgyhogy visszavenném a jelentkezési lapom.
- Már bejelentettük. Bejutott!
- Tudom. De meggondoltam magam.
- Egy iskola nem játék! A legjobb tanulónk lehetett volna! Példás felvételi!
- Értem én, de nem húzná ki a nevem a névsorból?
- Hát... jó! De sokra vitte volna itt. Akkor jövőre nem itt kezdi az évet!
- Nem!
- Siessen, a jobb gimnáziumokba már felvették a magához hasonló diákokat! - bólintottam.
- Értem, köszönöm! Viszlát!
- Viszlát!
Ki akartam menni az épületből, de néhány lány tátott szájjal nézett rám, kicsit csodálkozva. Majd odajöttek, vigyorogva.
- Szia! Te is ide jársz? - *nagy vigyor* xd
- Nem!
- És akkor mit keresel itt? Szerintem a sors hozott ide hozzám!
- Nem, a sors engem valahogy a ráncos igazgatónőhöz hozott nem hozzád! Szia!
- Hé! Mi a neved? Ne menj el!
Nem válaszoltam. Elhagytam a Teleki Blanka gimnáziumot, és visszamentem a Tisza István térre. Nehéz volt megtenni. tudom, ez lett volna a meglepetés Katának ha oda felveszik. Együtt járhattunk volna oda. Mindegy.
Felhívtam az egyik barátnőmet hozzám. Jót beszélgettünk, amíg át nem terelődött Katára a beszélgetés. Megértő volt.
- Megcsalt!
- Értem! Most elég csalódott lehetsz...
- Nem.
- Miért nem?
- Értelmetlen lenne. - belenéztem a szemébe.
- Ezek után, amit te adtál neki, és így átvert, nem is érzed magad rosszul?
- Nem.
- Nagyon jószívű vagy Ádám! És szeretet teljes! És...
Nem bírtam tovább. Megcsókoltam. Hagyta. Ahogy ültünk az ágyon, hátra döntöttem, és ráfeküdtem. Összefonta ujjait az enyémekkel. Sokáig maradtunk ebbe a pózba. És újra szerelmes lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése